Összességedben: Végül is megkedveltem, de érdemes tisztában lenni a korlátaival és a fizikai adottságaival.
Külcsín és formatervezés:
Első ránézésre látszik, hogy a tervezőasztalon a nagy konkurens rádióstúdiós legendát, az Electro-Voice RE20-at vették alapul, még ha a szabadalmi jogok és a gyártási költségek miatt finomítani is kellett az elképzelésen (amit a csupán imitált hátsó-oldalsó rácsok is sejtetnek). Ennek ellenére ár-érték-tudás arányban kevés hasonló mikrofon hordoz ennyi broadcast-követelményekből merített elemet. Ha a gyártó célja az volt, hogy belépő áron hozzon létre egy még kategórián belüli, minőségi jegyeket hordozó eszközt, az maradéktalanul sikerült.
Belső felépítés és műszaki tartalom:
Sok olcsóbb klón elengedi a fontos belső részleteket az alacsony ár oltárán, a Procasterben viszont kifejezetten komoly megoldások lapulnak:
Gumiágyas rezgéscsökkentő kapszulafelfüggesztés.
Vonali jelillesztő transzformátor a kimeneten.
Teljes rádiófrekvenciás (RF) árnyékolást biztosító masszív fémház.
Szinte lapos frekvenciagörbéjű dinamikus kapszula, amely ugyan nagy erősítést (gain) igényel, de a beszédhang és a háttérzaj közötti szintkülönbség kihasználásával kimagasló dinamikatartományt biztosít. Ez egy rendkívül jól feldolgozható jelforrást ad – pont emiatt lépünk feljebb a hagyományos kézimikrofonoktól.
Kompromisszumok és használati sajátosságok:
Természetesen ebben az ársávban vannak fizikai határok:
Nem kézimikrofon: Beszéd közben nem lehet fogdosni vagy kézben tartani úgy, mint mondjuk egy Shure SM7B-t, mert a testzajokat átveszi.
Sziszegők és plozívák (B/P hangok): Ha szögpozicionálás nélkül, telibe szemből beszélsz a mikrofonba, minden apróbb légnyomásos szóképzést túlzóan meghangosít a végső jelben. Ennek oka, hogy az elülső rács és a kapszula membránja között nincs meg az a fizikai légrés és távolság, mint az SM7B esetében.
Kiegészítők és használati javaslat:
A fenti gyerekbetegségek szerencsére jól kompenzálhatóak: egy jó rezgéscsillapító kosár (pl. PSM1), valamint egy határozott pop-szűrő (akár egy ISOVOX-szerű távtartó rács, vagy egy vastagabb szivacs – bár az utóbbi már kismértékben módosíthatja a magasfrekvenciás hangképet) szinte kötelező hozzá.
Összegzés: Ha gémkarra szerelve, a saját eredeti hivatásának megfelelően (konfigurált rádiós/podcast környezetben) használod, az elengedhetetlen kiegészítőkkel kiegészítve egy rendkívül stabil és profi jelforrást kapsz a pénzedért.